Eljegyzés

Júlia nyitott ajtót. Vidáman üdvözölte Bercit, aztán alaposan rácsodálkozott a másik vendégre. Károlynak úgy tűnt, a lány örül a felfedezésnek, miszerint a várótermi ismerőst köszöntheti a másik jövevény személyében. Ez, bár jóleső érzéssel töltötte el hősünket, zavarát egy jottányit sem csökkentette. Már éppen elindult a keze, hogy átnyújtsa a virágot, amikor eszébe villant, hogy elsőként az idősebbik hölgyet illik kitüntetni eme gesztussal, így hát még időben lefékezte a mozdulatot. Mindazonáltal nem kellett már soká szorongatnia a csokrokat, mert kisvártatva a nagymama is megjelent az előszobában.

– Nahát, az Almási doktor fia! – csapta össze a kezét csodálkozva: – Bertalan, maguk ismerik egymást?

– Még hogy ismerjük-e egymást? – rikkantotta Berci. – A legjobb barátok vagyunk!

A házigazda beinvitálta őket, s Károly végre átadhatta a csokrokat. Az elsőhöz néhány szavas bocsánatkérés is dukált:

– Kedves Aranka néni! Ezt a virágot apám nevében is hoztam. Biztosíthatom, roppantul sajnálja azokat a meggondolatlan szavakat, amikkel megbántotta magát.

Berci elismerően biccentett. Valóban nem esett a hazugság bűnébe a barátja, hiszen egyetlen szóval sem állította, hogy az édesapja is tud eme aktusról.

– Ugyan-ugyan! – szabadkozott a nagymama. – Már nem is emlékszem az esetre. Csak arra emlékszem, hogy az édesapja szerfölött gyorsan és fájdalommentesen végezte a dolgát, ahogy azt maga jó előre megmondta.

Most a második csokor átadása következett. Károly körülbelül féltucatnyi rövid, szellemes és bókokkal teli szózatot dolgozott ki otthon ehhez a programponthoz, jelen pillanatban azonban valahogy egyik sem akart előbukkanni a memóriájából. Mondandója így aztán sem szellemes, sem bókokkal teli nem lett, csupán a hossza sikeredett olyanra, amilyet hősünk eltervezett:

– Ezt pedig neked hoztam – jelentette ki sután, azzal fülig pirulva Júlia kezébe nyomta a bokrétát.

– Köszönöm, nagyon szép virágok – mondta a lány, és mivel sejtelme sem volt róla, hogy voltaképpen őt most megrövidítették néhány szellemes bókkal, boldog mosollyal tette vízbe a csokrokat.

Aranka néni teával és aprósüteménnyel kínálta a vendégeket, s kellemesen elbeszélgettek a nappali süppedős foteleiben üldögélve. Károly elismerően konstatálta, milyen ízlésesen van berendezve házigazdájuk lakása. A rend és a tisztaság sem hagyott kívánnivalót maga után. Mindazonáltal nem sok időt vesztegetett a környezet szemrevételezésére. Ha csak tehette, inkább Júlia arcán nyugtatta a tekintetét. Az idő múltával kissé felengedett a lámpaláza, s most már szeretett volna szellemes társalgóként imponálni az imádott lánynak.